- rész: A csillogás árnyékában – amikor a hízás nem választás kérdése
„A hollywoodi mosoly mögött gyakran stresszevés van.”
Nem minden arany, ami fénylik – ezt valószínűleg már Ön is hallotta. De hogy ez mennyire igaz a világsztárok életére, azt talán nehéz elképzelni. Az alábbi történetek is azt mutatják, hogy a hírnév mögött gyakran ott lapulnak a túlsúllyal vívott harcok.
Jonah Hill – a jojó effektus arca
A színészt legtöbben vígjátékokból ismerik: Superbad, 21 Jump Street, A Wall Street farkasa – sorolhatnánk. Jonah Hill viszont nemcsak a filmjeiben volt kiszámíthatatlan, hanem a testsúlyában is. Egyik évben lefogyott, a következőben visszahízott, majd újra fogyott.
Miért?
Hill nyíltan beszélt arról, hogy a súlyingadozás nála leginkább a mentális egészségével függ össze. A média nyomása és a korábbi testalkatát kifigurázó kommentek miatt szorongani kezdett, sőt depresszióval is küzdött. A legnagyobb váltást az hozta, amikor elkezdett terápiára járni és tudatosan étkezni – nem diétázni, hanem egyszerűen másképp gondolkodni.
Hosszútávú eredmény?
Mostanra kiegyensúlyozottabb, nem feltétlenül „sovány”, de egészséges és jól érzi magát. A kudarcokból tanult, és úgy tűnik, nem akar többé megfelelni senkinek – csak önmagának.
Kirstie Alley – a fogyás hullámvasútján
A Nicsak, ki beszél! sztárja fénykorában valódi bombázónak számított. Az 50-es éveihez közeledve azonban ő is egyre többször szerepelt a bulvárlapok „előtte-utána” összeállításaiban. 2005-ben hatalmas sikerrel 50 kilót fogyott le egy nagy márka szóvivőjeként, de néhány évvel később visszahízta.
Mi volt a módszere?
Alley főként alacsony szénhidráttartalmú diétát követett és intenzíven edzett, de saját bevallása szerint amint kiesett a fókuszból – vagyis amikor megszűnt a külső nyomás – visszatért a korábbi szokásaihoz.
Hosszútávon?
Sajnos sosem tudta hosszú távon megtartani az eredményt. Halála előtt néhány évvel még újra próbálkozott, de mindig visszacsúszott. A története azt mutatja: ha nem belső motiváció hajtja, a diéta csak ideiglenes siker.
Tanulság az első részből:
- A külső elvárás csak ideiglenes motiváció.
- A mentális egészség legalább annyira fontos, mint a kalóriaszámlálás.
- A visszaesés nem bukás – csak egy újabb állomás az úton.